Ér annyit életed utolsó 20 éve, mint egy hét nyaralás?

Így augusztusban, amikor a hőmérséklet és az utazási kedv is tetőfokára hág, érdemes végiggondolni, mennyi időt, energiát és természetesen pénzt áldozunk arra, hogy kipihenhessük magunkat. Igen, így többes szám első személyben. És valóban fontos – bár nem vagyok szakértője a témának, de tapasztalatból -, hogy évente legalább egyszer együtt legyen a család, és kikapcsolódjunk a napi rutinból. Egy kicsit mást csinálhatunk, tovább alhatunk, nem kell riportolni a főnöknek, és végre egész nap azokkal lehetünk, akiket a legjobban szeretünk.

És ezért a néhány napért, kevés szerencséseknek 2-3 hétért a legtöbben hajlandóak vagyunk hosszú órákon át tervezgetni. Mert valóban fontos az, hogy

  • hova megyünk
  • mikor utazunk – szabadságok, gyereknek táborozások összehangolása
  • milyen jellegű nyaralást tervezünk – camping, apartman, hotel, körutazás, tengerpart, stb.
  • utazási iroda vagy magunk intézzük egyénileg
  • mennyit fogunk költeni
  • ha odaérünk, mit fogunk csinálni
  • mivel utazunk, és ha pl. repülővel, akkor
  • a célállomáson autót bérlünk vagy az utazási iroda által kínált programokra hagyatkozunk
  • milyen utasbiztosítást kötünk, ill. kötünk-e egyáltalán (a bátorság nem egyenlő a vakmerőséggel!)
  • és még számtalan fontos szempont

Mindezek érdekében bújjuk az utazási katalógusokat, internetes portálokat, elmegyünk kedvenc utazási irodánkba, utazási blogokat, értékelő oldalakat böngészünk, órákat, összességében napokat töltünk el tervezéssel. És miért? Hogy az az értékes 1-2 hét úgy teljen, hogy valóban jól éreztük és kipihentük magunkat. És majd’ elfelejtettem: hogy jó képeket lőttünk a face-re, Instára. 🙂

Nem tudom, Te mit tettél meg, de általánosságban az „úgysem érem meg-ezt is ellopják” párostól az „elolvastam néhány blogot, tényleg kéne valamit tenni” mondatig terjednek a válaszok széles skálán. De nem szeretném eltagadni azok érdemét, akik egy értékesítő vagy tanácsadó közreműködésével elindította saját nyugdíj programját. Hatalmas taps nekik! Mert ők vannak kisebbségben.

Ugyanis a 4,6M aktív dolgozóból mindössze szűk 1,5M fő rendelkezik bármilyen nyugdíjmegtakarítással. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 30%-a számíthat az államtól független nyugdíjra. Közülük 1,1M polgártársunknak nyugdíjpénztára van, amelyek nagy része a munkáltató által fizetett néhány ezer Ft-os befizetést takar. A 250ezer nyugdíjbiztosítás egy része értékesítői nyomásra született, így kevésbé tudatos tervezések következményei (hacsak nem az ügynök jutalékmaximalizáló tervezéséé), ezek száma egyébként 250ezer db.

Összességében tehát elmondható, hogy

Átlagosan 194 ezret költünk nyaralásra és vajon mennyit nyugdíjmegtakarításra? Te költesz legalább ennyit?

Még egy érdekes számadat: ha minden évben két hetet nyaralsz, akkor aktív életed során 45*2 = 90 hetet, azaz nem egész két évet töltesz pihenéssel. Nyugdíjasként átlag 16-18 évet, vagyis 8-9-szer ennyit fogsz élni. És akkor állítsuk párba mindezt a fenti számokkal (tervezésre szánt idő, megvalósításra szánt összeg).

Talán nem állok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy ezen lehetne mit csiszolgatni. Évente 1 órás megbeszéléssel/tervezéssel és a mindenkori fizetésed 8-10%-ának nyugdíj céljára való elkülönítésével gyakorlatilag megoldod ezt a problémát. A kíméletlen tény: minden egyes évvel növekszik a félretenni szükséges összeg.

OK, de hogyan válassz? NYESZ vagy pénztár, esetleg nyugdíjbiztosítás? És melyik céget válaszd, mik a költségek, rejtett tudnivalók, apróbetűk? Mekkora hozamot lehet elérni, hogy tudod az adójóvárást igénybe venni és maximalizálni? Mi van, ah nem tudod fizetni, vagy kivehetsz-e belőle, ha megszorulsz? És még ezernyi más kérdés merülhet fel.


[socialrocket]